A mai nap storyja:

Volt egy kis probléma az egyik képernyőkímélőnkel és az egyik úriember, aki nem közvetlenül itt dolgozik velünk de ismerjük ezt észrevette.

Nem mondom el pontosan mi volt a gond, elég ha annyit tudunk, hogy egy apróság az egyik képen.
Ami a sztori lényege, hogy az úr úgy gondolta, hogy ezt akkor ő közvetlenül jelenti Ronnak. Írt neki egy levelet és még !ma! leszedték többek között az én gépemről is ezt a képernyőkímélőt. Úgy tűnik működik ez az open door policy. (mellesleg az úriember Indiában dolgozik és éleslátást tanúsít, hogy ezt észrevette és mellesleg elég vicces, hogy eddig senki sem vette észre.)

Mondjuk lehet, hogy volt Ronnak egy két szava hozzá, hogy fiam... hogy is van az, hogy ennyi időd van képernyőkímélőt nézegetni???? 

 ----------

Ma itt volt nálunk Lothar Katz. Ő egy német úriember, korábban a Texas Instruments Vice Presidentje és General Managere (fogalmam sincs hogy mondják ezt magyarul).

Ő most kultúrális sokszínűség tréninget tartott ma nekünk és mivel német, aki többek között ázsiában is dolgozott és mellesleg most már egy ideje amerikában él, elég hiteles ehhez a tréninghez.
Elöször azt gondoltam, hogy tökéletes időpocsékolás, még sosem volt gondom más kultúrákkal, de aztán megtudtam, hogy lesz reggeli meg ebéd is ingyé, szóval belelkesedtem.

Komolyra fordítva, elég hamar kiderült, hogy mennyire is fontos amiről ő beszél és mennyi mindent meg kell tanulni, ahhoz hogy sikeresek legyünk egy nemzetközi környezetben.

Engedjétek meg, hogy megosszak veletek egynéhány statisztikát, amit személy szerint nagyon érdekesnek találtam.
Az alábbi százalékok azt mutatják hány százalék ért ezzel egyet:

• "Saját életemnek a kovácsa én vagyok."
  Venezuela 33%, Kína 39%, Japán 62%, Németo. 66%, Hollandia 74%, Franciao. 76%, USA 82%
• "Fontos, hogy egy menedzser minden beosztottai által feltett kérdésre választ tudjon adni"
  Svédo. 10%, USA 18%, Németo 46%, Franciao. 53%, Spanyolo. 77%, Japán 78%
• Egy adott eset felbosszantott a munkahelyen. Kifejeznéd nyíltan az érzéseidet?
  Spanyolo. 81%, Venezuela 80%, Franciao. 70%, Németo. 65%, USA 57%, India 50%, Kína 45%, Újzéland 36%, Japán 26%
• Autóban utazol, amit egy igen közeli barátod vezet. Elüt egy gyalogost. A gyalogos 8 napon túl gyógyuló sérülést szenved. Tudod, hogy 35 km/h volt a sebességkorlát, de ti 50 km/h-val mentetek. Nincsenek tanúk. A közeli barátod ügyvédje azt mondja, hogy ha tanusítod, hogy 35-el ment, akkor megúszhatja súlyos következmények nélkül. Tanusítanád eskü alatt, hogy a barátod nem ment gyorsabban 35 km/h-nál?
  Igen válaszok:
  Svájc 3%, USA/Kanada 7%, Hollandia 10%, Japán 35%, Mexikó 36%, Kína 53%, Oroszo. 56%, Dél Korea 63%, Venezuela 68%

Ezek a kérdések azt hivatottak bizonyítani, hogy mekkora különbség van a felfogásokban, a kultúrákban.

Ami még különösen megfogott: Direct vs. Indirect kommunikáció.

Hogyan fogalmazza meg 3 nép ugyanazt:

Amerikai: "Nem vagyok benne biztos, hogy egyetértek-e"
Magyar: "Ez rossz"
Kínai: "Maga olyan ember aki ragaszkodik elveihez és utóbbi megnyilvánulását sokan tisztelik"

Értsd.: Sokan tisztelik = Én NEM tisztelem, és egyébként meg tök fafejű és makacs vagy.

Kedvenc példáim párbeszédekre amerikai és mondjuk japán között:
(Tudni kell, hogy a japánok soha nem mondanak olyat, hogy nem, mert az illetlen dolog)

A: "Mr Narayanan, Sajnálom, de szombaton is munka van, mert különben nem fejezzük be határidőre a projektet"
B: "Értem, Mr. Diller"
A: "Be tudsz jönni Szombaton, hogy felügyeld a munkát?
B: "Azt hiszem"
A: "Nagyon értékelem, köszönöm"
B: "Igen, és tudta, hogy szombat egy nagyon különleges nap?"
A: "Tessék?"
B: "A fiam 10 éves lesz azon a napon."
A: "De jó. Kérlek akkor tolmácsold a jókívánságaimat a családnak"
B: "Köszönöm a megértését."

Nyilván Mr. Narayanan nem fog megjelenni szombaton a munkahelyen.

Másik kedvencem:

A: "Meg tudjuk csinálni a teljes implementációt 110 ezer dollárért, Mr Akita"
B: "Ez egy jó ár, Ms. Johnson"
A: "Szóval elfogadja?"
B: "Ó, ez egy nagyon jó ár"
A: "Remek, beszéljük akkor meg az ütemezést"

------

Persze rengeteg gyakorlat is volt, meg kaptunk 3db 500 oldalas könyvet. Nem biztos, hogy mindegyiket elolvasom, de nagyon érdekes dolgok vannak benne.

És ami nagyon jól esett:
Lothar mesélt első amerikai élményeiről még nagyon régről... és olyan jól esett hallani, hogy az első hétben amikor megérkezett a legnagyobb hibája az volt, hogy amikor az emberek megkérdezték, hogy hogy van, akkor ő válaszolt. (lásd korábbi bejegyzésem)
Egy hét utánrájött, hogy valószínűleg ezért néznek rá furán az emberek, de egy évig tartott mire teljesen le tudott szokni arról, hogy válszt adjon amikor kérdést kap. :)

Nagyon vicces. Találkozom valakivel a folyosón, amikor elmegyünk egymás mellett jön a Hi. Aztán anélkül, hogy bárki megállna, vagy visszanézne, mondjuk hogy how're you doin, (általában csak vmi mormogást hallani, de tudjuk úgyis mit mond), erre jön a visszamormogás, amit nem értünk, mert már 10 méterre vagyunk egymástól, de rutinból rálökjuk, hogy igen én is jól vagyok. Ezt akkor a legszebb, amikor kórusban csináljuk és egy adott beszélgetést szakítunk meg vele.
Mondjuk sétálok lefelé a lépcsőn egy kollégával és jön szembe valaki. Ilyenkor persze köszönés, majd miközben magyaráz nekem a srác, mindenféle átmenet nélkül, mondja, hogy hogy vagy?, majd folytatja a mondandóját, végül azt is hozzáteszi, hogy jól, remek hogy kérded és folytatja és közben még a tekintetét sem vette le rólam és igazából egy egybefüggő monológot vágott le nekem, csak volt közben pár mondat amit nem tudtam hova tenni, de különösebben nem volt feltűnő.

Én még nem vagyok ilyen profi :), de csak idő kérdése.

Ezen ponton szeretném kicsit megvédeni az amerikaikat. Sokan vádolják őket azzal, hogy felszínesek. Ez érthető vád, de csalóka az érv mellette.

Igaz, hogy mindenki azt fogja mondani, hogy hívj bármikor, meg király lenne hétvégén valamit csinálni, de ezek általában azt jelentik, hogy tök jó, hogy megismertelek és remélem én is szimpatikus vagyok neked, de azért ne nagyon hívogass ha nem muszáj.
Mi európaiak ezt másképp fejezzük ki. Ettől még nem felületesebbek, mint mi, csupán a mi szenzoraink más jeleket fogadnak be, mint amiket ők küldenek.
Nyilván a japánok sem sunyik, csak más a kultúrájuk.

----------------------

Holnap reggel megint prezentálok, de már kezdem megszokni, ez most csak egy kis dolog.
Ma az adatközpont modernizációs szolgáltatásainkról fogok beszélni. Egészen elképeztő dolgokat találtam miközben ebben a témában kutattam ma.

A cégek általában az infrastruktúrájuknak a 15-20%-át hasznosítják, de ezen struktúra fenntartására elmegy az IT büdzsé 75-90%-a. Őrület mekkora lehetőségek vannak a költségcsökkentésre.

A másik a mobil munkakörnyezettel kapcsolatos anyagok amiken ma dolgoztam. Több helyen is azt találtam, hogy ez a piac 2010-re 300-400%-al fog megnőni...
Folyamatos az ipari forradalom ma, ha úgy definiáljuk az ipari forradalmat, mint technológiai fejlődés, ami nagymértékben átalakítja hétköznapjainkat. És jó ennek a forradalomnak a kellős közepén lenni. :)