Tegnap nem tudtam bejegyzést irni.

Aznap reggel fél 8-ra jöttem be és csak este fél 12-re értem haza. Elég kemény nap volt.
Rengeteget kell tanulni és rengeteget kell dolgozni.

Ezt nem panaszként mondom, mert nagyon izgalmas dolgokat csinálunk.

Tegnap a show (Áll az alku, amcsi verzió, ami majdnem ugyanaz, csak nem igazgatónak hivjak az igazgatót, hanem bankárnak) nagyon jópofa volt. Jól szórakoztunk. Még egy céges pólóval több van a gardróbban és még jópofa is volt a műsor. A United Way önkéntesei is nagyon szimpatikusak voltak. Mondjuk aki nonprofit jótékonysági pályát választ, az általában kedves, aranyos meg ilyesmik.

Rick-el tegnap is meg ma is nagyon jól megértettük egymást, ugyanis nem tudom, hogy ez usa specifikus dolog-e, de szeretnek az emberek sokat beszélni. (Lehet, hogy ez azért van mert marketingen vagyunk :)) )

Ausztráliában jobban hasonlitanak az emberek a magyarokra. Nincsenek annyira tekintettel egymásra és egymás érzéseire mint itt. Egy kicsit nagyon figyelni kell a másikra, aminek meg van a pozitiv oldala, de amikor túlzásba viszik (és higgyétek el ez nem egyszer előfordul) akkor nagyon unalmas és zavaró...

Szóval tegnap addig dolgoztunk itt bent az irodában, amig lehetett. Ugyanis 11 órakkor megszolalt a tűzriadó. Mint kiderült téves riasztás volt, de legalább láthattam a rendszert akcióban. Nagyon profi. Fogalmam sincs hogy honnan, de egy hang betöltötte az egész épületet (Emlékeztetőül: az SMC 450 000 négyzetláb, ami kb 50 ezer négyzetméter (ebből 30 ezer négyzetméter a serverterület. 50 ezer négyzetméter az 10 focipálya) és elég pontos tájékoztatást adott arról mi is kell tenni. Elkezdtek villogni valaki és hirtelen ellepték a biztonságiak a terepet. Hogy azok egyébként hol vannak azt nem tudom, mert eddig egyetlen egyszer sem láttam őket. Mindenki ki van képezve (rajtunk kivül) erre az esetre, igy aztan mi jöttünk ki utoljára az épületből. Egyébként, ha kigyulladna egy serverterem, akkor az amugy sem éri el a marketing központot, mert minden egyes részleg bunkerként el van zárva és a tűz igy nem tudja ellepni a többi termet.

Szoval véget vetettek a munkánknak, amit azért annyira nem bántunk.

Tetszik egyébként, hogy simán felhivok 2 szinten lévő vezetőket (az első szinten 1 ember van a másodikon 15) és felveszik. Ráadásul jófejek és még hajlandóak találkozni is és nem a titkárnőjüket küldik rám. Ehhez hozzá tudok szokni.

Irtam tegnap egy izraeli vezetőnek, hogy kéne egy két dolog és fél óra alatt eljutottam ahhoz az emberhez akit kerestem, aki egy projektet vezet Tel-Avivban, amiről nekem anyagok kellettek, amit később az ügyfélnek mutatunk meg.

Irtam SMC vezetőknek világszerte és hihetetlen, hogy mindenki válaszol. Nem vagyok ehhez hozzászokva :)

Ma volt bent 2 topmenedzser is. Mindeketten eszméletlen okosak voltak. Rengeteget tanultam tőlük, de az egyik nem tudott válaszolni a kérdésemre, mert kellett neki hozzá egy prezentáció amit mindeképpen meg akart mutatni, ezért megkért, hogy szervezzünk még egy találkozót, amikor elmondja azt is. Még ma felkeresett a titkárnője.

Egyébként túl vagyok ma a Mock 1-en (ld. korábbi bejegyzés). Jó nehéz volt, de nagyon jól sikerült, megérte befektetni a munkát. Most készülök jövő hétre, mert az sem lesz egy egyszerű menet. Még bent vagyok az irodában, de már nem sokáig.

Rengeteg különböző céget kell megismernem és mindegyikről tudnom kell mit szolgáltatunk nekik, miről szól a szerződés, valamint ismernem kell az adott cégek versenytársait, helyzetét a piacon és mindezt adatokkal kell tudnom alátámasztani álmomból felébresztve is.

Emellett most még egyéb kemény anyagot is meg kell tanulnom. Rengeteg technikai dolgot. Könnyen megy mert elég érdekes, de mennyiségében rengeteg.

Az Earnst and Young ma is felkeresett. Fogalmam sincs miért kell 3x kitöltenem minden űrlapot. Nem bánnám, ha nem veszitenék el állandóan a papirjaimat.

Otthon nem vár senki, igy fölösleges amúgy is hazamenni. Majd mosnom kéne, de még ráér egyelőre. Tegnap takaritottak. Ez szolgáltatás ami itt van.
Kipakolták a mosogatógépem, áthúzták az ágyam, tisztaság várt mindenhol. Ami nem a mosogatóban volt szennyes azt elmosták, kivitték a szemetet, még a hűtőt is kitisztitották, pedig nem nagyon volt piszkos. Mindezt úgy hogy minden a helyén maradt, úgy és ott ahol hagytam.

Hiányoznak az emberek akiket otthon hagytam család, barátok, kollégák. Szerencsére annyi a munka, hogy nem nagyon van idő honvágyra.

Mióta itt vagyok rengeteg embert ismertem meg akik anno még közvetlenül Ross Perot-val dolgoztak együtt, valamint olyanokat is akik most jöttek át nemrég Ross egyéb cégeiből (pl.: Perot Systems) ahol közvetlenül vele dolgoztak nap mint nap.

Hihetetlen amit meséltek arról az emberről. Most 77 éves és jobban képben van a csúcstechnológiában, mint sok frissdiplomás. Minden másnapját az étkezőben tölti és onnan dolgozik. Minden nap pontban 7.30kor legkésőbb bent van és az összes korábbi embere azt mondta, hogy ami benne a legnagyszerűbb az hűsége. Ez magyarul picit mást jelent, mint angolul.
Gondoskodik az embereiről és nem felejti el azt aki érte vagy neki dolgozik soha semmikor.

Nem akartam elhinni azt, amit a Wings of Eagles cimű könyveb olvastam (Ken Follett irta) róla, de eddig minden állitás száz százalékig alátámasztja.
Ugyanakkor mióta versenytárs azóta eléggé tabu a neve errefelé...

Az a gondolat, hogy valakinek van 5 millárd dollárja és egy teljes országot megvehetne afrikában és 77 évesen mégis bejár minden nap és keményen melózik... respect.

Megpróbálom elintézni, hátha tudok vele találkozni valahogy...

Na most vissza a munkába.