Az elmúlt három nap nagyon kellemesen telt.
A legérdekesebb megint egy találkozás volt, most a CAO-val (Chief Administrative Officer).
Ezek a C*O titulusok általában azoknak járnak akik többek, mint egy sima SVEP (Senior
Executive Vice President).
Nagyon érdekes beszélgetésekbe mentünk bele, hogy hogyan is kell megosztani a profitot az
emberekkel, hogyan kell a legjobbakat megtartani és hogyan lehet a pénzt minél jobban
elkölteni.
Ő benne van a top3-ban a cégnél és szerencsére a mi jövőnkről is beszélt meg
általánosságban, hogy mit szeretne látni a cégen belül.
Most ázsiában nyitunk egy újabb központot, ahova például nagyon örülne ha lenne jelentkező
magyarföldről aki oda ki akarna menni és kiépíteni a központot. Én most egy ideig még
foglalt vagyok ;), de ha valakit a cégen belül érdekelne otthonról...
A cégünk foglalkozik HR outsourcinggal is és a héten jobban megértettem az üzleti modellt.
Legtöbbször ez pont arra elegendő, hogy megtudjam mennyire nagyon bonyolult, egyik elődöm vezeti a teljes üzletágunkat, ami gyakorlatilag egy különálló cég, amiben nekünk csak 85% részesedésünk van, a maradék egy neves tanácsadó cégé.
Ma felkerestem az egyik AE-t (Account Executive), aki egy ügyfélért felelős Latin
Amerikában. Segített belelátni abba, hogy ők ott hogyan dolgoznak, rengeteg érdekes számadatot adott.
2 hónapja vagyok itt és többet tanultam mint az elmúlt 5 évben összesen iskolát, munkát, mindent beleszámítva. Egyik oka ennek az, hogy ha valami érdekel, akkor felhívom azt az embert, aki a legtöbbet tud róla vagy aki az egészet irányítja. Így a legfontosabb információkat kapom meg rögtön. Rögtön tudom merre kell elkezdenem a kutatást, hogy jól megértsem. Gyakorlatilag az idő sosem megy el fölösleges dolgokkal.
Emellett arról tanultam ma, hogy mit tesz az cég a köz-ért. Hihetetlen mennyi mindent. Sosem gondoltam volna. Főleg itt az Egyesült Államokban. Évente 14 millió dollárt szedünk össze és 72,500 órát dolgozunk jótékonysági programjainkon.
Az egyik legnagyobb kihívás a munkámban az, hogy mindent tudni kell. Tegnap tartottam egy előadást egy csapat indiainak. Megkérdezték, hogy akkor soroljam fel, hogy hol vannak ügyfélkapcsolati központok Indiában. El sem kezdtem sorolni, mert tudok egy párat, de biztos nem tudom az összeset. Világszerte 149 van 21 különböző országban. Nem indiában van a legkevesebb.
Mondok egy másik példát. Prezentáltam egy másik ügyfelünkről. Azt hittem tényleg mindenre fel vagyok készülve. Tudtam a jelenlegi fejleményeket, ismertem a történetüket, tudtam, hogy kik a fontos személyek, a teljes iparágukat kívülről tudtam.
Az első kérdés amit kaptam az volt, hogy mikor alapították a céget. Erre még tudtam válaszolni, mert a cég egy JV (joint venture) eredménye, de arra nem számítottam, hogy megkérdezik a két alapító cég jelenlegi tulajdoni hányadát...
De részben ezért szép ez a munka. Sosem gondolhatom egy percre sem, hogy eleget tudok... és az ördög a részletekben van mindig.
Holnap lesz a szervezetünknek a nagymeetingje, aki kolléga otthon az láthat majd reggel
(nálatok du.) a céges tv-n vélhetően az első sorban. Várhatóan bemutatnak majd minket nagyköveteket azoknak akik esetleg még nem ismernének. Marketing Town Hall néven keressétek a GBN-en.
Mellesleg sokan nem tudják, de IPTV szolgáltatásunk is van, szóval, ha esetleg találkoznátok egy kocsmában egy nagy cég vezérigazgatójával, aki pálinkája mellett sóvárog egy jó IPTV szolgáltató után, akkor ne felejtsétek el megemlíteni... el sem hiszitek ez milyen gyakran fordul elő.
Megnéztem a képeket a pesti fényekről. Gyönyörűek, mint mindig. Ez kicsit hiányzik. Ugyanakkor itt meg meleg van és állítólag itt van a sarkon texas leglátogatottab téli kivilágítása. Kollégáim szerint karácsony tájt dugó van a nézelődők miatt a kis utcákban és versenyeznek az emberek, hogy kinek tutibb a háza. Majd kinyomozom, hogy is van ez pontosan.
Utolsó kommentek