Itteni idő szerint délután 5 órakkor megnyílnak a határok otthon. Nagyon boldog vagyok, régóta vártam erre és most végre megszűnik a határ. Amúgyis mindig úgy gondoltam, hogy teljesen fölöslegesek a határok.

Schengeniek vagyunk... Hurrá!

Mióta itt kint vagyok egyre büszkébb vagyok arra, hogy magyar és hogy európai vagyok. Mindkettőnek érzem magam egyszersmind és ezért különösen jól esik, amikor ez a két dolog közelebb kerül egymáshoz és magyar lehetek európában valamint európai lehetek magyarhonban.

Biztosan nem ismerem a jelent és a múltat eléggé ahhoz, hogy a jövővel kapcsolatban megfogalmazzam a várakozásaimat, de kívánságaim lehetnek.
Ha kívánhatnék 3 dolgot akkor azt szeretném, hogy európának közös külpolitikája legyen, közös egységtudata és ugyanakkor megőrizze sokszínűségét.

Itt akármelyik irányba utazhatok 1000 vagy akár kétezer kilómétert is és gyakorlatilag ugyanazt látom mint ebben a városban, bár a táj jelentősen eltérhet.

Otthon ha 80 kilóméterrel odébb megyek már két sört sem tudok rendelni, mert nem beszélem a nyelvüket (bár meggyőződésem, hogy végszükség esetén megértik hogy sört akarok). Ez jó, ez maradjon így (bár az a verzió is tetszik, hogy mindenki megtanul magyarul és jónapottal köszönnek a Champs Elysees-n), de ugyanakkor azt is szeretném, hogy közelebb kerüljenek a népek ezen a kis kontinensen és hogy ezzel párhuzamosan egy európai nemzettudat is kialakuljon. (Megértem, hogy ez nehéz, hiszen 2000 éven keresztül lényegében azon dolgoztunk, hogy kölcsönösen kiírtsuk egymást, de most mióta vannak repülőgépek és gyorsan el tudunk jutni más kontinensre, már másokat is lehet írtani, szóval igazán szerethetnénk egymást ;) )