A state of the union beszédet minden évben az elnök tartja.
Idén azonban különleges volt ez a beszéd, mert az eddigieket nem láttam ezt viszont megnéztem.
Sok mindent lehet mondani a Bushról, de az elvitathatatlan, hogy beszélni nagyon jól tud. Valószínűleg ez a legtöbb amerikai politikusra igaz azonban.
Nem is a beszédről akarok ma írni, mert az semmi extra nem volt. Elmondta, milyen jól felpofozták a terroristákat és hogy azért még pár pofont ki kéne osztani, illetve kitért arra milyen szuper ország ez az USA és mennyire szuperek az emberek akik itt élnek és amúgy is „God Bless America”. Inkább írok a körülményekről.
Bush szemszögéből nézve jobb oldalt voltak a demokraták, bal oldalt a republikánusok.
Általában 1-1,5 mondatot tudott végigmondani anélkül, hogy tapssal félbe nem szakították volna. Statisztikailag, minden második félbeszakítás állva tapsolással végződött, de a beszéd vége felé szinte mindegyik tapsolás standing ovation volt.
Érdekes volt, hogy ezek a szenátorok és képviselők nem fáradtak bele ebbe a sok mozgásba a 30 perces beszéd alatt, mert azért többségük már nem fiatalember és sok embernél ez a mozgásmennyiség már messze túlmutat a havi átlagon.
Ha valami nagyon okosat mondott a Bush akkor mindenki felállt, néha még be is kiabáltak, hogy „Yes, Yes!” innen-onnan. Érdekes módon, amikor olyan dolgokat mondott, amiket a demokraták nem szeretnek, akkor is tapsoltak, csak legfeljebb nem álltak fel.
Ha meg teljesen felháborodva vérig sértődtek a demokraták, akkor csöndben ültek a helyükön.
Elismerésre méltó, hogy ilyen tiszteletet tanúsítanak még akkor is, amikor valamivel nagyon nem értenek egyet.
Nagyon sokszor lehetett olyat látni, hogy az elnök szavaira csak a demokraták állnak fel és tapsolnak, míg a republikánusok csak visszafogottan ünnepelnek.
Ami meg leginkább megérintett az az volt, hogy szinte mindig akadtak olyan szenátorok és képviselők, akik ugyan republikánusok voltak és pártjuk zöme csöndben ült, maximum finom tapsolt, ők gond nélkül üdvrivalgások közepette standing ovationöltek. Képzeljétek el, ha otthon egy MSZPs vagy Fideszes képviselő jól megtapsolja a másik párt vezetőjét, miközben a frakció ellenez valamit, legjobb esetben nyilvánosan kivégzik a teljes családfájával együtt, szétdarabolják, majd újra kivégzik és megint szétdarabolják.
Lényegét tekintve értelmetlen 30-40 percet rászánni egy ilyen beszédre, mert semmivel sem leszünk okosabbak, azonban érdekes volt a politikai kultúrát megfigyelni, amit még nem teljesen értek, de azt hiszem jó úton haladok, hogy jobban átlássak rajta.
Utolsó kommentek