Ma 11.30-ra a Rainforest-be mentünk, ami egy esőerdős étterem. Ez azt jelenti, hogy csak úgy lehet bemenni, hogy keresztülmegyünk egy játékbolton, ahol az összes létező és nem létező állatfaj műanyag figurája kapható, majd bemegyünk egy étterembe, ahol alig van fény és 10 percenként görcsösen elkezdenek rángatózni és üvöltözni a kingkongok a falon. Elsőre vicces volt, másodikra már nagyon zavaró. Utána minden egyes alkalommal vizualizáltam azt az eshetőséget, hogy közvetlen közelről ürítek ki egy tárat a gorilla fejébe.

Visszatérve az étteremre, egyébként szenzációsan volt berendezve és természetesen franchise. http://www.rainforestcafe.com/

Érdemes megnézni a honlapukat.

Persze csak gyerekek és gyerekes családok voltak jelen. A gorilla mellett az is megörjített, hogy az ajtó mellett ültünk, így minden egyes új vendégnél (kb 3 percenként) végighallgathattam a standard szöveget miközben elhaladtak mellettünk, miszerint: "Üdvözlünk mindenkit a veszedelmes dzsungelben, én XYZ vagyok és én leszek a túravezetőjük a mai napon! A túra elején felhívnám szíves figyelmüket arra, hogy ne etessék az állatokat, valamint, ha a mosdót keresik kövessék a szivárványt a jobb oldalamon."

Másfél órát töltöttünk ott, így gazdagabb lettem a következő élményekkel:

• 9 gorilla üvöltéssel (ami egyébként nagyon irritáló fényeffektekkel járt együtt)
• 30 túravezetőüdvözléssel (gyakorlatilag teljes kiképzést kaptam, akár karriert is válthatnék)

Sam azonben betöltötte 4. életévét is és azóta saját bevállása szerint sokkal erősebbnek és nagyobbnak érzi magát. (Sam, Rick kollégám legkisebb fia (Ausztrália))

Nagyon éhes voltam, mert nem reggeliztem előtte. Előételre így sem volt szükség, hatalmas adagokat szolgáltak fel, ráadásul nagyon finom volt az étel. Annyira tele ettem magam, hogy az egész délutánt átaludtam utána.

Péntek este bent voltam Dallasban egy koncerten. Megismertem pár embert és nagyon zavart, hogy mindenki azt mondta, hogy biztos Ausztrál vagyok, amikor arra tértünk rá, hogy honnan jöttem. (Egy kivételével, aki azonban elöször szintén arra tippelt, hogy Ausztráliából jövök, de amikor meglátta felháborodott arckifejezésem (ő aznap a 3. volt és kezdett nagyon bosszantani), gyorsan helyesbített, hogy elnézést, úgy értettem Új Zéland..... kösz sokkal jobb)

Tehát a tegnapi este nagy felismerése az volt, hogy túl sok időt töltök Rick-el. Tényleg igyekszem nem felvenni az akcentusát, de ezek szerint nem megy túl jól.
Azt hiszem egyetlen megoldás van csak. Meg kell tanulnom mind a három kiejtést (amerikai, brit, ausztrál) és meg kell tanulnom jól megkülönböztetni az összes apróságot.

Mióta itt vagyok külön figyelek, hogy ne amerikaiul beszéljek, hogy hitelesebb legyen hogy egzotikum vagyok magyaremberként texasban;), erre elkezdek ausztrálul beszélni. Sajnos az ausztrál sokkal közelebb van a brithez, mint az amerikaihoz, így az apró dolgokat nehezebb megkülönböztetni. (Persze senki se gondolja, hogy tényleg ausztrálul beszélek, mert tényleg igyekeztem eddig is küzdeni ellene, azonban akaratlanul átvettem néhány szónak vagy mondatnak az ausztrál kiejtését, amit könnyen be tudnak azonosítani az amerikaiak)

Sose gondoltam volna, hogy ez egyszer probléma lesz...