Este 8-kor már egy bajor sörözőben voltam kelet Planoban, ahelyett, hogy aludtam volna. Nagyon hangulatos a hely és remek sörválasztékuk van. (bár 8 dollár egy sör)

Előző bejegyzésem befejeztekor még nem akartam elmenni, de aztán rámtelefonált az egyik kollégám akit már nem láttam egy ideje, így elmentem.

Nem esett le, hogy német sörözőbe megyünk, mert angolul Bavarian a bajor megfelelője és ezt véletlenül barbariannek olvastam a meghívóban, így teljesen másra számítottam.

Persze ki kellett próbálnom, hogy lehet-e németül rendelni. A bárnál foglaltunk elöször helyet, mert nem volt asztal. A hölgy a pult mögött nagyon belelkesedett, hogy végre egy német! Elmesélte az életét, amivel most nem fárasztok senkit és gondoltam őt is meghagyom abban a hitben, hogy német vagyok, hiszen szemmel láthatóan nagyon örült.

Ekkor még nem vettem észre a srácot a pult mögött (aki mellesleg többször is vett fel rendelést tőlünk), akinek hatalmas HUNGARY, BUDAPEST felirat volt a pólóján. Ő sem szólított meg, mert ő meg azt hitte német vagyok. (Bár volt rajtam egy magyar zászlós kitűző, de nem várhatom el, hogy észrevegye, ha én nem szúrtam ki a pólóját)

Helyet foglaltunk, vacsoráztunk. Az étlap tényleg németes ételek tartalmazott, de akadt rajta ungarische gulasch suppe is, amit egyik kollégám ki is próbált. Nem volt igazán echte jó gulyás leves, de nem volt rossz próbálkozás. A szomszéd asztallal is összeismerkedtünk két német cserediák volt ott jelen. (Lehet, hogy csak a bárnál ritka a német)

Én nem voltam éhes, de nagyon megörültem, hogy árulnak Wiener Schnitzelt, így nem tudtam ellenállni.

A pincérnő aki felszolgált (persze mindenki bajor ruhában) tudta, hogy magyar vagyok és így bemutatott a kollégáinak. A fiatalember a bárnál itt született kint és egész életét az Államokban élte le, de remekül beszélt magyarul. Persze akcentussal, de az mit sem számít. Tervei szerint hazalátogat egy évre Magyarföldre.

Kifelé menet még megszólított egy másik srác is, akinek a pincérnő szólt, hogy jelen van egy magyar. Ő is itt nőtt fel és nagymamájától tanult magyarul. Az étteremben dolgozott ő is. Nagyon jól, folyékonyan beszélte a nyelvet.

Megbeszéltük, hogy összehozunk egy magyar sörözést a közeljövőben.

Tényleg beigazolódni látszik az a tétel, hogy a magyarok a legbarátságosabb és legösszetartóbb nemzetek egyike, feltéve, hogy nem az országhatáron belül tartózkodunk, ahol ellenben pont az ellenkezője tűnik igaznak.