Hétfőn végre megkaptam az új kocsimat.

Az elején kicsit szkeptikusan álltam hozzá, mert mégiscsak egy V6 3.7-es autót fogok lecserélni, de mostanra nagyon megbarátkoztam az új, bár kicsit gyengébb és csak négy hengeres chevivel.

2008-as Chevrolet Malibu. Belül őrületesen jól néz ki, nagyon jó érzés benne utazni. Hangja nincs. Ereje sem, de ebben az országban ez amúgy is teljesen mindegy.

Ma olvastam, hogy a GM szerint, amíg az olaj ára nem haladja meg a gallononkénti 10 dollárt, addig amerika a nagy kocsik hazája lesz (most olyan 3,5 dollár). Szomszédom autója olyan nagy, hogy Magyarországon biztos nem vezethetné. Az egy dolog, hogy fel kell mászni a vezetőülésbe, de az autó hossza kb 8-9 méter. Ha beáll mellém, nem csak az amerikai túlméretezett autóparkolót foglalja el, hanem a kétsávos út felét is. Ráadásul széltiben is két autó helyét foglalja el.

Megkérdeztem, hogy nem gondolja-e, hogy nagy az autója. Azt mondta, hogy igen. És megjegyezte, hogy el sem tudom képzelni, hogy mennyi macera van vele.

Nos... azt hiszem el tudom képzelni. Ezért nem vagyok olyan hülye hogy olyat vegyek. (Ezt már nem mondtam, a jószomszédi viszony érdekében)

Egyébként az a jó ezekben a nagy autókban, hogy olyan extra szolgáltatásuk van, mint például egy óriási fedetlen rakodótér hátul. Ami azért jó, mert azt hiszem nem is az.

Minden negyedik autónak itt Texasban van ilyenje és még sosem láttam autót, amelyiknél effektíve hasznosították volna.

Kolléganőm Chevrolet Tahóval jár. Ezt nem teljesen így írják helyesen hanem TAHOE, de a lényegen nem változtat. Otthon a gangszta köcsögök igazi tahó furgona lehetne. Akárhányszor meglátom kiszállni a kocsiból nevetnem kell. Múltkor megkérdezte, hogy min nevetek. Hazudtam, mert nem akartam belemenni, mert úgyis félreértené. Azt mondtam, hogy vicces, hogy ilyen alacsony finom úrihölgy egy ekkora autóval jár.

Erre azt mondta, hogy: Óóó igen, csak azért járok vele, mert átadja a TAHÓ feelinget!

Itt végem volt. A könnyekkel küszködtem... szegény nem értette én meg csak nevettem és nevettem. Szerencsére volt ott velem beavatott, aki értette min nevetek (persze ezt ha elmagyarázod egy angolnak, attól még neki nem vicces) és megmentette a helyzetet.