És hazaértünk.
Nagyon jó hely ez a Vegas. Őrült egy város.

A show-k is nagyon jók voltak, különösen a Blue Man Group. Egészen különleges. Se nem zene, se nem színdarab, se nem humor, se nem cirkusz, ugyanakkor minden egyszerre.

A helikopterezés is nagyon jó volt, meglepően stabil volt a gép. A grand canyon még mindig nem lett kisebb. Múltkor a North Rimről láttam, vagyis próbáltam látni, mert onnan azért nagyon korlátozott a látvány. Például a folyóig el sem lehet látni az annyira messze van.

Van persze pilótavagyok fotó, rögtön három is, lehet majd mutogatni unokáknak egyszer, hogy milyen vagány voltam 70 évvel azelőtt.

Mégis a legjobb a szerencsejáték volt. Azon röhögtünk a legtöbbet. Leginkább ruletteztünk, mert az volt a legmókásabb. 10 dolláros alaptét volt a legkisebb amivel játszani lehetett. Gyorsan beváltottunk 100 dollárt fejenként, hogy akkor most bankot robbantunk. Ekkor csak Rick-el játszottam, mert William találkozott vmi ismerősével.

A stratégiám a következő volt: Megvártam míg Rick rak, majd pont az ellenkezőre tettem ugyanannyit. Így legalább valamelyikünk nyer. (Nem mellesleg, ha esetleg én nyerek, akkor még tetézi az érzést, hogy ő veszít, haha legszebb öröm a káröröm)

Jól elvoltunk így egy ideig, de az volt a baj, hogy mindig ő nyert. Veszíteni is jópofa volt, már szinte kívántam, hogy megint az ő tétje jöjjön be, hogy viccesebb legyen, de amikor nagyon hamar 30 dolláron voltam, inkább stratégiát váltottam és elkezdtem arra tenni, amire ő, mert úgy látszott fortuna vele van.

Ez be is jött. (mindeközben persze hozták az italokat (narancslé, mert délelőtt volt))

Hamar visszajöttem olyan 60-ra. Eközben ő persze már 200-on túl. Ezek után elkezdett 1x-2x veszíteni. Gondoltam, hogy mintha elkezdene remegni körülötte a csí, így inkább átpártoltam megint az ellenkezőre. És megint bejött a stratégia váltás. A szerencséje most megfordult. Hamar 100on volt megint. Közben folyamatosan nevettünk. Mellettünk ülők is nagyon jó fejek voltak és ráadásul senki sem veszített nagyon, így tényleg nem volt ok szomorkodni.

Nyilván ezek a játékok arról szólnak, hogy pénzt veszítsünk és a legjobb stratégia az, amivel a leglassabban veszítünk pénzt.

Hamarosan Ricknek elfogyott a pénze én meg még mindig olyan 60 körül mozogtam. Ekkor jöttek nagyobb csókák, akik gyorsan rádobáltak 250 dolcsit a pirosra. Gondoltam ez a nagy alkalom. Az nem fordulhat elő, hogy vki nagyképűen erre sétál. 1 játékra beáll ezer pénzzel és 2 ezerrel megy el. Ez nem lehet fair. Így megjátszottam a feketét 30 dollárral. Nyilván igazam volt. Kis szemét ment haza sírni és nem csak önelégülten röhögtem rajta a többiekkel, de még nyertem 30 dolcsit is.

Érdekes mellesleg, hogy az emberek ha nyernek, akkor néha adnak a dealernek pénzt. (mármint zsetont) Mert azt hiszik gazdagok és akkor lehet.

Mindenesetre folytattuk a játékot még egy ideig, aztán valamikor olyan 75 dolcsi körül abbahagytam, mert idő volt menni.

A Stratosphere hotelhez vitt a taxi és felmentünk a toronyba. Amit nem kis szerénységgel a világ tetejének hívnak. Mindez már Vasárnap volt. Ott van egy vidámpark dolog. Azért dolog, mert nem igazi vidámpark, mert csak 3 attrakció van. De 3 nem akármilyen.

Nagyon jól elszórakoztunk, ettünk a forgóétteremben a toronyban, majd mentünk vissza a Luxorba, hogy kivigyenek a reptérre.

Összességében, nagyon jó és érdekes volt. Mindenképpen vissza kell menni, mert rengeteg látnivaló van, amire nem volt idő és bulizni sem buliztunk. Azonban 2 óra az eltolódás Dallashoz képest, ami sokkal szignifikánsabb, mint gondoltuk volna. Így a 10 órás Cirque du Soleil műsor itteni idő szerint éjfélkor kezdődött. Voltak pillanatok, amikor nem volt egyszerű ébren maradni...

Javaslom ezt belekalkulálni. Erősen levesz az élményértékből, ha az ember alszik közben.

Képek: http://picasaweb.google.com/Agent.Andras/Vegas