Ma teljesen véletlenül egy bekezdésben olvastam a következő 3 szót:
- pick
- peak
- peek
És azon gondolkoztam el, hogy ha valaki ezt a 3 szót elsőre jól megkülönböztethetően ki tudja ejteni, akkor valószínűleg már egy ideje beszéli a nyelvet. Megpróbáltam elképzelni milyen lehetett amikor elkezdtem a nyelvet tanulni. Biztos nem találtam volna különbséget a szavak között.
Bőven van különbség a kiejtésben, ugyanakkor könnyen ugyanannak lehet hallani.
Szeretem ezeket a kis apróságokat...
Amikor kijöttem azt hittem, hogy jól tudok angolul. Beképzelt voltam. Ezek itt sokkal jobban tudnak :)
De komolyra fordítva, nehéz a kiejtést tanulni, mert nagyon tudatosan kell csinálni. Figyelni kell kívülről, hogy hogyan hallatszik az amit mondok és hogyan mondják ők.
A dallamot kell figyelni leginkább. És néha hangosan kimondani utánuk egy-egy szót vagy mondatot és összehasonlítani. Nem csak az egyes szavakra figyelni, mondatokra és történetekre...
Olyan ez, mint a zongorázás.
Az elején meg kell tanulni kottát olvasni és rájönni, hogyan működik a zongora. Aztán amikor ez megvan, akkor meg kell tanulni a darabokat. És amikor már megvan a darab is, akkor jön a legnehezebb része a dolognak. Akkor meg kell tanulni jól lejátszani. Ritmusban legyen, jól legyen értelmezve a kotta.
Persze minden zongorista más és egyéni, de ahhoz, hogy felismerjék, hogy rachmaninovot játszok, valóban azt is kell játszani, ritmusban, hangnemben és értelmezésben. Különben csak sejtik hogy azt akarom játszani és hamar kiürül a terem...
Nehéz ez, sokan évtizedeket alatt egy métert sem haladnak. Szerintem rugalmasság és akarás kérdése 70%-ban. 30%-ban szerencse.
Utolsó kommentek