Vasárnap 1:30 AM visszaérkeztünk Planoba.

Nagyon jól éreztük magunkat San Antonioban, nagyon szép város és jó hely.

Eddigi Dallasszal kapcsolatos élményeimnek az ellentettje.
Feltöltöttem néhány képet: http://picasaweb.google.com/Agent.Andras

A fenti címen az összes eddigi album fent van. Moritz is csinált képeket, azokat itt lehet elérni:

Mexikó: http://picasaweb.google.com/Honolulubobby/NuevoLaredoMexico
San Antonio: http://picasaweb.google.com/Honolulubobby/SanAntinioTexas

Első nap nézelődtünk San Antonioban. Néhány dolgot kiemelnék, ami számomra érdekes vagy vicces volt.

1. Az Alamo előtt (ez egy ilyen erőd, ahol lövöldöztek az amcsik a mexikóiakkal, bővebb infó angolul: http://en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_the_Alamo; illetve: http://www.thealamo.org/ ) állt egy hatalmas karácsonyfa. Ugye mindjárt itt a karácsony, ezért ez teljesen érthető.
   
   Ezt azért emelem csak ki, mert a karácsonyfán a díszek mellett táblák voltak, amik olyan tanácsokat fogalmaztak meg, mint például, hogy mondj NEMET a drogoknak. Ez azért volt számomra vicces, mert elképzeltem, hogy nyilván azért van itt ez a felirat, mert karácsonykor a családok drogozni szoktak errefelé és ezt akarják megszüntetni. Abban a pillanatban szinte láttam lelki szemeim előtt, ahogy apuci és anyuci és a kisgyerekek eléneklik a kiskarácsony, nagykarácsonyt, majd anyuci hozza a kanalat, apu az öngyújtót a gyerekek meg a tűt és a port, hogy beinduljon a buli.
   
2. A másik kicsit szürreális dolog az volt, hogy az Alamo körül, ami talán a lejelentősebb történelmi emlékmű 1000 mérföldes körzetben rengeteg idóta bódé volt. Mintha kitelepült volna a disneyland az összes hülyeségével.
   Valahogy nehezen tudtam összehozni a két dolog hangulatát, de megértem, hogy üzletileg megalapozott döntés lehetett.
   
3. Ami még nagyon tetszett az a belvárosba vezető villamos. Ami engem trolira emlékeztet, de igazából busz, mert sem a troli sem a villamos jellegzetességeit nem hordozta, mégis villamosnak nevezték. Talán azért, mert hasonlított a San Francisco-i villamosra, ami igazából szintén nem villamos, hanem fogaskerekű.
   
4. Meglehetősen hazafiasak a Texasiak, amit a pólók is jól mutatnak. A nacionalista szó nem megfelelő, mert a hazafiasság itt csak annyit jelent, hogy büszkék arra, hogy texasban élhetnek. Más ez mint az európai hazafiasság. Nem is olyan mélyek talán a gyökerei az emberek inkább humorizálnak vele, de azért a texasi zászló mindehol ott van.
   
   Kedvenc póló felirataim:
   "Don't mess with Texas"
   "It's a texas thing Y'ALL wouldn't understand" - Texasban jelentősebb a különbség a kiejtésben, mint a többi állam között. Azért messze nem olyan nagy mint a brit-amerikai különbség
   "Y'all go to hell, I'm going to Texas" - Eredetiben a kongresszusban hangzott el:   "You may go to hell, I will go to Texas."  (Davy Crockett, egyik nemzeti hősük, aki meghalt az alamoi csatában )
   
5. A shopping plázában több kirakat is volt, amiben igazi emberek álltak. Nem átrendezték a kirakatot, hanem kifestve ruhában mozdulatlanul pózoltak, mintha szobrok lennének...
   Az emberek körülállták őket és ujjal mutogattak, mint az állatkertben, de a boltba nem nagyon mentek be.
   

San Antonio legszebb része szerintem a River Walk. Egy kis folyó folyik keresztül a városon, ami mellet éttermek és szórakozóhelyek vannak.

Többet is kirpróbáltunk és csalódás nem nagyon ért minket. Ami meglepő volt számomra, hogy ha 6nál többen ülnek le egy asztalhoz, akkor automatikusan felszámolják a jattot, ami számomra szokatlanul magas, ugyanis mindenhol 18% volt.

Itt a borravaló rendszere még sokkal kiterjedtebb, mint otthon. Itt mindenhol adnak borravalót és sokat adnak. A zenészek az éttermekben például csak borravalót kapnak. Ez nekem annyira nem tetszik, mert állandóan agyalni kell, hogy most akkor mennyit adjak és emellett nem betervezett költség. Plusz figyelni kell rájuk.

Éttermekben pincérlánykák 700 dollárt nettó simán össze tudnak szedni egy hosszú Péntek-Szombat-Vasárnappal.
Egy dolog azonban feltűnő. A kiszolgálás a legtöbb helyen sokkal jobb, mint otthon.

Átmentünk Mexikóba is. Poros, piszkos és szegény, de nagyon érdekes. Kicsit Rakaca/Rakacaszendre emlékeztetett. Hihetetlen milyen körülmények között élnek ott az emberek, főleg a határ másik oldalával kontrasztban.

Nem maradtunk ott nagyon sokat. Pár órát autókáztunk, meg vettek a srácok tequilát, aztán mentünk vissza SA-ba, mert mindenképpen vissza akartunk menni az Ír Pubba, ahol nagyon jó előzene volt. Egy zongorista játszott dalokat, amik remek hangulattal párosultak és még guinnesst is felszolgáltak, bár csak a bárnál lehetett rendelni.

Egy sör egyébként olyan 4-5 dollár volt a belvárosban.

Utolsó nap felmentünk a Tower of Americasba ami egy forgó étterem és kilátó. Ettünk, nagyon finomat ettünk, csak nagyon hideg volt. Nem építenek be fűtést a legtöbb épületbe, mert általában nagyon nagyon meleg van, de most alig 8 fok volt. Szerencsére a hét további részére újra 20-25 fokot mondanak.

Aztán este kis shoppingplázanézés után indultunk is haza.