Avagy: Van-e élet a munkán kívül.

Élet, munka, szórakozás. Sokszor az emberek azon gondolkoznak, hogy mi a sorrend, mi az egyensúly.

Szerintem egészen más megközelítésre van szükség, ugyanis elöször meg kell határozni, hogy pontosan mit értünk ezen szavak alatt, mielőtt megpróbáljuk az egyensúlyt megtalálni.

Vegyük példának a focistákat.
A munkájuk az, hogy focizzanak. Ugyanakkor ez egyszerre a hobbijuk is. Amikor fociznak, akkor most dolgoznak vagy szórakoznak?

Nézzük például a játéktesztelőket.
Az a munkájuk, hogy játékokat tesztelni és emellett imádnak játszani is.
Munka vagy szórakozás?

És a zongoristák? Imádják a zenét, legszívesebben koncerteken ülnek és zongoráznak.
Akkor most ez munka vagy szórakozás?

Persze, hogy munka!!!

De ugyanakkor szórakozás, mert mindegyikük önmagukat valósítja meg a munkája által.
Nem csak a focistának lehet az a hobbija, hogy focizik, a politikusnak is lehet az a hobbija, hogy hazudik.

De, hogy komolyabb példát hozzak fel.
Azt állítom, hogy a munka itt kemény. Igaz.
Azt is állítom, hogy sokat dolgozunk. Igaz.
Napi 12 órát akár? Igaz.
De hát akkor nem is élsz! Hamis.

Van aki szeret olvasni és tanulni és az a hobbija és szabadidejében otthon van és könyveket olvas. Én egy picit közéjük tartozom, hobbim a tanulás. Ugyanez igaz arra, hogy szeretek előadni és problémákat megoldani. Az, hogy most ez benne van a munkaköri leírásomban nem változtat azon, hogy szeretek-e olvasni.
Azon azonban rengeteget változtat, hogy szeretek-e dolgozni.

Tehát, sokat dolgozom? Igaz. Sokat is szórakozok? Igaz, mert a 12 óra munkából 6 legalább szórakozás.

Átcsoportosítottam a hobbijaimat a munkaidőmbe. Szerintem nem rossz üzlet.

Kötelezettséget vállaltam pár dolog mellett amit szívesen csinálok és azért mert én hajlandó vagyok rendszeresen űzni a hobbim még pénzt is kapok érte.

Nem kell így látni, de a mondanivaló megmarad. Mi az amit munkának nevezünk? Mi az ami a szórakozás? Mikor élünk igazán?
Ha ezekre a kérdésekre megvan a válasz, akkor el lehet dönteni, hogy eleget élünk-e.